A póni olyan lófajta, amely a jégkorszaki őspónitól származik. Az eredei póniknak terjedelmes törzsük és nagy teljesítményű emésztőrendszerük van. Ezzel az olyan szegényes táplálékot, mint az ágat vagy a fakérget is hasznosítani tudják. A pónik elsősorban különös természetüknál és méretüknél fogva külömböznek a lovaktól. A marmagasságukhoz képest mélyebb mellkassal rendelkeznek, a fej hossza pedig megegyezik a mar és a vállízület, vagy a mar hátsó pontja és a farbúb között mért távolsággal. A lovakhoz képest igen biztos járásúak, valamint jobb az önfenntartó-képességük is.

Marmagasságuk: 75-145cm

Küllemük:

A fej rövid, elegáns, amely a szemek közt széles, az orri rész felé pedig fokozatosan keskenyedik. A fülek nagyon mozgékonyak, éleshallásúak, hegyesek és aprók. A mar álltalában jól izmolt, gömbölyded. A hát rövid, erős. A nagy mellkasmélység jellemző. A vastag sörény és farok jó védelmet nyújt a hideggel és nedvességgel szemben. A szárak rövidek, és a testfelépítés által a megkívántnál erősebb csontúak. A paták kicsik, kemények és álltalában palaszürkék.

Mozgás:

Jelentős a mellső lábak akciós mozgása, és a csánkok hajítottsága. A lábak a talajra érés előtt erősen nyúlnak, ezzel növelve a lépés hosszát.