1) a patkolandó ló megvizsgálása: Lényege, hogy kiderüljenek esetleges hibák a végtagok állásában, az izületek mozgásában, illetve ellenőrizni kell a pata formáját és jellemzői, a vizsgálatot álló és mozgásban lévő állaton egyaránt el kell végezni;
2) ló rögzítése: többé (zabla vagy kötél) vagy kevésbé (gyűrűvel a falhoz rögzített lánc, mely másik végén a kötőfékhez vagy a fej szíjakhoz illetve a szemellenzőhöz kapcsolódik) energikus módszerrel, majd felemeljük a patkolandó lábat;
3) patkó eltávolítása: a kovács leemeli az elvert szögfejeket kalapáccsal és feszítő ékkel, majd a sarkok felől a patkó hegye felé gyengéden leemeli a patkót, miután az összes szöget kihúzta;
4) pata rendbetétele: a két patkolás között keletkezett köröm túlnövéseinek eltávolítása, kialakítva a pata megfelelő arányát és előkészítettségét az új patkó felhelyezésére. A művelet során sorban a pata minden részén elvégezzük a tisztogatást: fal, bevágások és talp kiegyenlítése;
5) patkó felhelyezése: a kovács felhelyezi a már előkészített és megfelelő méretű patkót, először behelyez két szöget, az ujjak mindegyikébe egyet, aztán a földre engedi a ló lábát, hogy ellenőrizze a patkó fekvését, majd beveri a többi szöget, melyeket levág és a falak felé elver;
6) a négy patkolt láb együttes ellenőrzése: megvizsgáljuk az állat mozgása közben, hogy a patkó tökéletesen illeszkedik-e mindenhol.
 
A patkolás végezhető:
   
- melegen: ilyenkor a még izzó patkót néhány pillanatra a patára helyezzük, ezzel is megkönnyítjük a pata tökéletes illeszkedését a patkó vájatába.

Előnyök: a patkó olyan mértékű hozzáidomulása a patához, hogy annak meghosszabbított profiljának tűnik.

Hátrányok: nem alkalmazható túl puha vagy vékony körmű lovak esetén.

 
- hidegen: az előzetesen a patkolandó ló pata méretére legyártott patkó felhelyezése, kizárólag a pata formálása révén, nem égetve meg a forró patkóval a patákat.

Előnyök: a kovács végezheti a patkolást a tenyészetben, nincs szüksége a muhelyének a teljes felszerelésére, előre gyártott patkók kerülnek alkalmazásra.

Hátrányok: nagy szakértelmet és gyakorlatot igényel a patkolókovács részéről, mivel nehéz olyan patkót készíteni, ami tökéletesen illeszkedik a patához, a patkolás esetleg kevésbé lesz erős.
 
 
Tanácsok:
   
- A rosszul végzett vagy elhanyagolt patkolás gyakran okozója különböző lábbetegségeknek és elváltozásoknak.
- Nagyon fontos meghatározni a patkolások gyakoriságát, melyet a körmök növekedése és a patkó elhasználtsága határoz meg. Nincs szabály a gyakoriságra, az átlag azonban 40 nap.
   
A túl gyakori patkolás azért káros, mert a körmöt alkotó szaru szerkezete sínyli meg, de sokkal nagyobb károkat okoz, ha túl sok idő telik el két patkolás között, mert egyrészt megváltozik a végtagok állása, összeszűkül a láb mérete, mivel a régi köröm, amely keményebb és rugalmatlanabb, akadályozza a láb dilatációját.
   
- Az első patkolás csak az állat teljes kifejlődése után végezhető el, semmiképpen sem korábban, mint három éves korban.
- A láb épségének megőrzése érdekében gondoskodni kell az állat rendszeres mozgásáról, a hosszú pihenés miatt a szaru termelődése a patákon lelassul, ezáltal a pata összeszárad, és elveszti rugalmasságát.
- Zsírok használata a pata ápolásában azért javasolt, mert pótolja a reszeléssel és a patkolással elvesztett természetes vitriolos réteget, illetve megakadályozza a paták felpuhulását, amikor a lovak vizes terepen vannak vagy dolgoznak. Száraz helyen, száraz, meleg klímában tartott lovak esetén zsírok helyett elegendo bő vízben lemosni időnként a patákat, ezzel felfrissítjük a lábakat és felpuhítjuk a körmöket.