77%-os, átlagos fehérjeemészthetőség föltételezésével

Az erős és tartós igénybevételnek kitett lovak energia igényük egy részét zsírraktáraik bontásával fedezik. Több adat amellett szól, hogy a versenylovak takarmányának zsír- illetve olajkiegészítése (kb. 8%-ban) előnyös, és megakadályozhatja a vércukorszint csökkenését (HINTZ, 1984; GLADE, 1989).

Az edzés időszakában nem javasolható a szénaadag mérséklése a gyomor-béltartalom tömegének, az ún. holtsúlynak a csökkentésére, mert az emésztési zavarokhoz (a vakbél és remese elsavanyodásához, a bélflóra működésének károsodásához) vezethet. A napi takarmányadag 4-6 kg rétiszénából (angol szakértők szerint ne adjunk pillangós szénát; a német takarmányozási iskola viszont a herefüves illetve lucernaszénát kifejezetten ajánlja; voltaképpen a helyes energia-fehérjearány az, amit tartani kell !), 2-8 kg abrakból (zab, és/vagy kukorica), 1-5 kg lótápból (11-13 MJ DE, 65-75 gramm emészthető nyersfehérje/kg), kevés búzakorpából (0.25-1.0 kg) és 5-10 dkg ásványianyag-vitaminkiegészítőből álljon (240 g Ca, 40 g P, 125 g NaCl, 600 000 NE A-, 80 000 NE D3-, 2g E- és 2 g C-vitamin/kg). A napi takarmányadag 120-130 MJ DE-t, 800-1000 g emészthető nyersfehérjét tartalmazzon.

Versenyszezonra, erős és tartós igénybevételre való takarmányozási fölkészítés 6-8 héttel korábban kezdődjön. Az induláskor adott abrakkeveréket (tápot) a kezdeti napi 5 kg-os adagról fokozatosan 8-8.5 kg-ra emeljük. Az említett mennyiségeket négy részletben célszeru kiosztani. Mindezzel párhuzamosan a szénaadagot 3.5-4 kg-ra csökkentjük, amelynek harmadát reggel, kétharmadát este etessük meg. Rendkívül fontos, hogy az esetleges pihenő napon (vagy csökkentett edzésadag esetén) az abrakadagot csökkentsük, a szénáét emeljük.

Közvetlen hosszabb ideig tartó verseny előtti 1-2 napban korábbi 1-2 kg tápot adhatunk, a szénaadag rovására. A verseny napján nem szükséges szilárd takarmányt adni, a nyalósó és az ivóvíz általában elegendő (bár a gyakorlatban reggel kevés szilárdat is szoktak eteni). Rövid távú futás előtt viszont hasznos lehet a start előtt 3-4 órával adott kevés abrak. (Az időzítés rendkivül fontos !) A versenyló táplálóanyagellátása javítható az abrakösszetevők hőkezelésével, extrudálásával, továbbá a takarmányismereti részben ismertetett mash etetésével.
Az idetartozó hasznosítási tipusokba sorolt lovak (ügető-, galopp-, ugró- és díjló) úgy tekintendők, mint egy atléta. A legfontosabb különbség az, hogy a ló viszonylag fiatalabb korban versenyez. Emiatt a versenylovakat már születésüktől kölönös gonddal kell nevelni, takarmányozni.

A versenylovak takarmányozásának legfontosabb alapszabálya az, hogy mind az alultápláltságot, mind a túlkondiciót el kell kerülni. A későbbi igénybevételre nem elsősorban "energiaraktárak" képzésével, hanem a mindenkori terhelésnek megfelelő fejadaggal kell a lovat képesíteni. A túl bőséges takarmányozás elzsírosodáshoz vezet, ami pedig plusz terhet ró a szívre; egyidejuleg a hőtermelés és így hőveszteség megnő. A zsírbontó enzimek aktivitása csökken, holott ezek muködése elengedhetetlen az intenzív munkavégzés közben. A túletetés extrém esetben a lábak vizenyőjéhez, a bőrön csalánkiütések kialakulásához, kólikás gyomor-bél bántalm akhoz, patairha-gyulladáshoz, (túlerőltetéses) izomelfajuláshoz és a test túlhevüléséhez vezethet.

A fejadag ellenőrzéshez segítséget ad annak ismerete, hogy az életfönntartó energiaigényen felül óránként és élősúly-kilogrammonként séta, jártatás esetén 2, néhány rövid vágtával "tarkított" lassú ügetéskor 21 (500 kg-os ló esetében ez kb. 1 kg zabenergiaértékével egyenértéku), gyors, vágtákkal és néhány ugrással bővített ügetéskor 53, rövid vágta, galopp, ugrás esetén 97, kimerítő erőfeszítéskor (lovaspoló, verseny teljes sebességgel) 250 kJ DE-t igényel a ló.

Az etetés során alapszabály, hogy naponta legalább háromszor adjunk abrakot vagy lótápot, reggel és délben kevés, este bőséges szénával együtt. Ivóvíz és nyalósó folyamatosan álljon a lovak rendelkezésére. Több állat azonban nem veszi föl ilyen módon a szükséges konyhasó mennyiséget, ezért napi fejadagjába további 60 gramm konyhasót keverjünk. Gyakorlati megfigyelések szerint egy sík terepen versenyző, mintegy 500 kg élősúlyú ló 13-18 kg (légszáraz) takarmányt is képes elfogyasztani, ami testsúlyánek 2.7-3.7%-a. (Mint az 1.táblázatból kitűnik, a gyakorlat számára fölső határként a 3%-os érték javasolható.) A lótáp (gabonafélék, korpa, extrahált darák) teszi ki a fejadag 30-60%-át. Van olyan megfigyelés is, hogy a normán fölül nyújtott fehérje javítja a futóteljestményt (FRAPE, 1986). Bár nincsenek közvetlen bizonyitékok arra, hogy a versenyló ásványianyag- és vitaminigénye különbözne a többi hasznosítási tipusétól, a vérképzés érdekében a vas-, réz-, fólsav-, B12- és B6-, a szív- és a vérkeringési rendszer támogatására az E-vitamin-, a konyhasó- és szelén-, a csontvázfejlődés és -karbantartás céljából a kalcium-, foszfor- és D-vitamin-, az izomzat optimális szerkezetének megőrzésének és energiaforgalmának támogatására az E-vitamin, szelén-, a B1-, B2-vitamin, pantoténsav-, nikotinsav- és magnéziumellátásra különös figyelmet kell fordítani. Igéretes eredmények születtek az L-karnitin fölhasználása kapcsán (HAUSENBLASZ és mtsai, 1996).